A 7 gyerekem között ilyen a korkülönbség:
- az 1. 2,5 éves volt amikor jött a 2.
- ő 2 éves amikor jött a 3.,
- ő 3 éves 9 hónapos amikor jött a 4.,
- ő 2 éves 10 hónapos amikor jött az 5.,
- ő 2 éves amikor jött a 6.,
- ő pedig 3 éves amikor jött a 7.
Szóval a legkevesebb korkülönbség 2 év, ez mind a 2x nehezebb időszak volt, a legkönnyebb a 3 év 9 hónap.
Egyébként a legnehezebb a 3. gyereknél volt, amikor ráadásul 4. emeleten laktunk... kb. 1 év volt, az az időszak.
Utána viszont a 4. gyerektől kezdve sokkal könnyebben vettem az akadályokat, olyan rutinra tettem szert, h szinte kisujjból mentek a dolgok, amikor az 5. született, visszakerültünk a kórházba, mert nagyon besárgult, a gyerekosztályt vezető főorvosnő megkérdezte, h nem emlékszik már, én egészségügyit végeztem? (mert anyukám is ott dolgozott a gyerekosztályon, és ismer a főorvosnő gyerekkorom óta), de mondtam, h nem, én könyvelő vagyok, de azért vagyok ott a gyerekem mellett, h kezeljem, meggyógyuljon!,
sőt a gyermekorvosunkkal fél szavakból is értjük egymást.
De persze azt is figyelembe kell venni, h a nagyobbak hány évesek voltak, pl. az 1., amikor a 4. született, stb.
És hát az is sokat tarkította a dolgokat, h pl. az újabb kicsi születésekor ment-e valamelyik 1. osztályba, mert az is nehezítette a dolgokat...
Van aki esküszik arra, h ha megszületik az egyik, gyorsan vállal mellé egy másikat is, és együtt nőhetnek fel.
Van aki meg azt mondja, h csak akkor vállal másodikat, amikor a nagyobb már másodikba megy.
Én egyikkel sem értek egyet, természetesen más az, amikor úgy sikerül.
Szerintem kell a gyereknek az, h csak vele foglalkozzanak, és ez nem azt jelenti, h egyke legyen, de kell, h bizonyos fejlődés idején az anya figyelme csak az övé legyen, a legjobb helyzetben persze az első gyerek van, utána már ő is osztozik, a 2. és 3.... gyereknek sose lesz olyan, h csak ő és anya vannak, de pl. amíg a nagy oviban suliban van, olyankor anya lehet csak a kicsié!
Olvastam, h amit a gyerek az első 6 évben megtanul, azt hasznosítja egész életében! Pl.: köszönni kell, fogat mosni, kezet mosni, öltözködni, cipőt kötni, rajzolni, ceruzát fogni, stb., azaz az iskolaérettségnek megfelelni! Ez után már csak finomodnak a dolgok! :)
De ehhez az időszakhoz akkor szerintem hozzátartozik az is, h megtanulja a gyerek azt, h osztoznia kell a figyelmen, pl. anyáén, apáén, mert az oviban, suliban, életben se minden 1 ember körül forog. Nem leszünk kiskirályok... :)
Szóval ezért az is hozzátartozik, h megtanulja a gyerek a kis tesóval a társas együtt élés alapszabályait.
Amit, mint írtam ezt is tanulni kell, ezért nem megy minden zökkenő mentesen, természetesen ez bármelyik korban igaz.
A túl nagy korkülönbség azt gondolom, h azért sem jó, mert a testvérek nem nagyon tudnak együtt játszani, szinte egykeként nő fel az ilyen gyerek. Főleg ha a nemek is különböznek... mint egy anyukával beszéltem is róla: 8 éves nagy fiú mellett van egy 5 éves lány és 1 picike fiú. A nagy fiú nem tud játszani a kis lánnyal, de majd a kisfiúval se, és a kis lány se a picivel. A nemek és korkülönbség miatt, persze valamennyire biztos tudnak majd, de nem tudni...
Nálunk ilyen gond nincs, persze ez sem csak rajtam múlott, de 5 lány után született 2 fiú. A 2 fiú 3 év korkülönbséggel jól össze tud nőni. De az 5 lány is, főleg tini koruktól kezdve. Mindig van kihez szólni, mindig találhat valakit, aki keres, és jó barátnőkké váltak! :)
Én amellett, h sok nehézségen mentem keresztül a 7 gyerek miatt, az elmúlt 22 év alatt, de nem bántam meg, h 7 gyereket vállaltam/vállaltunk. Azt sem, h ennyi a korkülönbség.
Hamar kezdtem, 17 évesen szültem az elsőt, de így fért bele az időmbe ez.
5 évvel később kezdve, kb. 2 gyerekkel kevesebb...
És az összes nehézséget számba véve is, az életemből nem hagynék ki 1 gyereket, 1 döntést se! :)
És azt se felejtsük el, h az anyai ösztönök kialakulásában sokat segített nálunk is a nagyoknak, h jött 1 picike. Olyan ügyesen bánnak már a kicsikkel, h nem lesz gondjuk a sajátjukkal. Mind a baba ellátásba, mind a lelki folyamatok kezelésében!
Csak az a gond, h a kisebbeknek ezt már nem tudom megadni... de hát nem szülhettem már a végtelenségig, főleg az egészségügyi gondjaim miatt...
Átgondolva kb. 3 év különbséget tartok legoptimálisabbnak!
Szerintetek mennyi az ideális korkülönbség?
