Mindenképpen apás szülés párti vagyok!
Az elsőnél, anno 1991-ben még nem volt rá lehetőség, a férjem kint toporgott a folyosón. :(
A 2.-nál és 3.-nál már bent volt velem, és nagyon sokat segített!
A 3.-nál ajánlották fel neki, h vágja el a köldökzsinórt, de nem nagyon merte... :)
A 4.-nél nem tudott ott lenni, mert nem volt aki segítsen a többiek ellátásában...
De az 5.-nél és 6.-nál szintén ott volt a szülőszobában.
A 6.-nál már elvágta a köldökzsinórt... :)
Majd mivel a 7., a kicsi császárral született, nem lehetett velem...
Összesítve a 7-ből, csak 4-nél volt velem, de nagyon jó volt, csak ajánlani tudom!
Jó volt, hogy Ő csak rám figyelt, részese lehetett annak a csodának, amikor a kettőnk gyümölcse megszületik, részesülhetett a fájdalomból is, mert annyira szorítottam az ujjait... :)
Azt mondta, h sokkal mélyebbek lettek az érzelmei irántam azáltal is, h látta (már a 2. gyereknél), h mennyit szenvedtem, és milyen drasztikus hely a szülőszoba...
...és nagyon tisztel ezért, h 7 gyermeket szültem "neki", hiszen tudjuk, h sokan egyet se, de kettőt már pláne nem vállalnak, különböző okok miatt...
Nem félős ember, de szelíd, és hát látott már 1-2 dolgot, de nem lett rosszul a vértől, viszont meglepődött a mennyiségén.
Nem undorodott meg tőlem (sajnos hallani ilyen történeteket is...)!
Úgy gondolom, h ha jó alapokon áll egy házasság, kapcsolat, akkor a fent említett rosszaknak nem szabad megtörténnie!
A szülés idején elképzelhetőnek tartom, h a jövendőbeli nagymama legyen jelen, vagy dúlaként, 1 kedves ismerős, testvér, barátnő...
Nekem semmi ilyenre nem volt lehetőségem, de én magam el tudnám képzelni ilyen szerepben! :)
Azaz a lányaim mellett szívesen ott lennék, vagy valaki közeli ismerős, rokon mellet is, de elsősorban a leendő apukáknak javaslom ezt a helyet! :)
:)
kép forrása: google.hu
.jpg)
